Magyar szellemi műhely született
-
az Atilla Király Népfőiskola megnyitotta kapuit az érdeklődők előtt


Szeptember 13-án megkezdte működését az Atilla Király Népfőiskola. A megnyitó ünnepségre a Szabadság téri Hazatérés Templomában került sor, történelmi zászlóink előtt.
Az ünnepélyes megnyitó szentmisével kezdődött, melyet dr. Hegedűs Loránt, református püspök úr tartott. A szeretettel hívott, és az ország több részéből is szeretettel érkezett részt vevőket a Magyar Gárda Szent László századának tagjai fogadták, ami már önmagában is a nemzeti érzést, a magunkra találó ébredést sugallták.

A népfőiskola főigazgatója dr. Kiszely István professzor, igazgatója Vörös Jolanda. Ebben a félévben négy témában indul párhuzamosan képzés, mely ingyenes.

Dr. Kiszely István főigazgató expozéját azzal a kérdéskörrel nyitotta, hogy a XX.század elején, valamint Trianont követően a legvészterhesebb történelmi időkben alakultak meg az első népfőiskolák, hogy túlélésünkhöz erőt adjanak, és megmaradásunk alapjait erősítsék. Százezrek tanultak a Népfőiskolában, és élni akartak. Nem véletlen időpont, a mostani Atilla Király Népfőiskola kapu nyitása sem, mert hasonló a történelmi időkéhez. Ha a fent lévők nem hajlandók az országot rendbe tenni, akkor lentről kell elindulni. A feladat hihetetlenül nagy. A jelenlévők a magyar jövő "kovászai", és ezt tovább is kell adniuk, hogy kibontakozzon belőle a magyar élet. Az országnak újra vissza kell nyerni a büszkeségét, a tartását, a nagyságát, és nem szabad a megalázottságában hagyni.

A Népfőiskolán azt tanítják majd, amit a magyar történelemről nem tudunk, amivel helyre teszik, ami a magyar történelemtanításban hamis, és hazugság. Ki kell lépni abból a helyzetből, hogy amíg minden nemzet büszke lehet az értékeire, addig a magyar, ha magyar szeretne lenni a saját hazájában, nacionalistának, sovinisztának bélyegzik.
El kellett végre indítani a valahová tartozás jegyében ezt a szellemi műhelyt. Reményei szerint az innen kinövő hallgatók segítenek majd rendbe tenni és felvirágoztatni a magyar jövőt.
A professzor úr szubjektív gondolataival zárta mondanivalóját, majd ünnepélyesen megnyitotta az Atilla Király Népfőiskolát.

A megnyitót négy előadás követte, ahol az előadók a témájukhoz tartozó első előadásokat is megtartották, és felhívták a figyelmet a vonatkozó szakirodalomra is.

Szentmihályi Szabó Péter vezeti az etikával foglalkozó kurzust, melyben a félév során keresztény erkölcsről, ateizmusról, politikai erkölcsösségről, az Ószövetség erkölcsi világáról, jog-törvény erkölcs- összefüggéseiről, az erkölcs és globalizáció ellentmondásairól hallhatnak az érdeklődők.
Szakács Gábor a nemzeti jelképeinkről szóló előadásait a félévben, a következő öt nagyobb egységre bontja: címerek, zászlók, a kerecsensólyom, vagyis a Turul, a Szentkorona, végül Atilla kardja. Z. Kárpát Dániel a XXI. század kihívásairól tart előadásokat.
Dr. Kiszely István professzor úr a magyar történelemről, dicső magyar csatákról, valamint azok előzményeiről tart előadásokat, és ajándékozza meg tudásával az érdeklődőket.


Az Atilla Király Népfőiskola szellemi szülőjét, Vona Gábort, az alábbiakról kérdezem:

- Mikor született meg a Népfőiskola létrehozásának a gondolata?

A Népfőiskola létrehozásának ötlete egyidős a Magyar Gárda létrehozásának idejével. Úgy gondoljuk, hogy vissza kell szereznünk azokat az intézményeket, amelyek a megmaradásunkban segíthetnek. A Magyar Gárda a fizikai-szellemi önvédelmünket, a népfőiskola pedig egyértelműen a szellemi önvédelmünket kell, hogy szolgálja.

- Ez konkrét időponthoz köthető-e?

2006. október 23-án, amikor láttuk, tapasztaltuk, hogy mennyire magunkra vagyunk hagyva a saját hazánkban, valahol, abban a pillanatban ismertük fel a gárda és a főiskola szükségességét. Ezt követően kristályosodott ki, a megvalósításuk.

- Miért Atilla király nevét választották?

Egyértelműen üzenünk annak a finn-ugor uralkodó eszmének, ami a magyar oktatást áthatja, hogy ennek a hazugságnak az ideje lejárt. Végre, ahogy Kiszely professzor, főigazgató úr beszélt róla, őszintén, az igazat kell mondanunk saját magunkról a saját hazánkban.

- Hány évesre tervezik?

Féléves szemeszterekben gondolkodunk. Van négy főtantárgy, magyar történelem, magyar kultúra, keresztény erkölcstan és XXI. század, és minden félévben ezeken a tantárgyakon belül a legérdekesebb ill. a legizgalmasabb témákat szeretnénk a hallgatókkal megosztani.

- Kapnak-e végzettséget igazoló dokumentumot a hallgatók?

Terveink szerint, ha ehhez meg lesz a megfelelő politikai háttér, akkor szeretnénk a hallgatóknak valamilyen igazoló írást adni, hogy ezt a képzést elvégezték. Jelen pillanatban a most induló népfőiskola, elsődleges célja az, hogy beszélgessünk ezekről a fontos témákról, az igazságról.

- A tanárok milyen formában vállalták az előadásokat?

Van, aki önzetlenül vállalta, van, akiknek költségtérítést tudunk fizetni egy alapítvány jóvoltából. Köszönetet mondok az alapítványnak és azoknak, akik ezt támogatták.

- Melyik ez az alapítvány?

Kollégium a Jövőért Alapítvány. Elérhetősége megtalálható a Jobbik és a Magyar Gárda honlapján.

- Hol jelentkezhetnek a Népfőiskolára a hallgatók?

A www.jobbik.hu ill. www.magyargarda.hu; www.barikad.hu; valamint a népfőiskola saját honlapján a www.atillakiraly.hu oldalakon.

Eredményekben és sikerekben gazdag munkálkodást kívánunk a most megnyílt Atilla király Népfőiskolának. Tisztelet és köszönet, nem utolsó sorban szeretet illeti mindazokat, akik ezért tettek és tesznek a jövőben.

Adjon az Isten Szebb jövőt!

Orbán Éva

Fotók: Orbán Éva
 





*** www.nemzetihirhalo.hu *************

Friedrich Klára: Grál királyok, Európa V. század

Ha a pápai inkvizíció nem tüntette volna el magyar nyelvű, feltehetően ro­vásírásos ősgesztáinkat, most biztosabbat tudnánk azoknak az uralkodóknak a találkozásáról, akiket népeik félisteneknek tartottak, mára pedig méltán váltak mitológiai hősökké: a hun Roga és Attila, a germán Siegfrid és a kel­ta Arthur (Arthus). Utánuk Európa történetében csupán Álmos és Árpád fe­jedelmeink, Mátyás király és a XI. században élt német Rőtszakállú Frigyes voltak olyan jelentős személyiségek, hogy már életükben legendákat szőtt róluk a nép.

A hun Roga még egy személyben volt papkirály, lovagkirály, táltos és had­vezér. Születési helyére, a Hargita vármegyei Rugonfalva elnevezése utal. Apjának tiszántúli szállásbirtokán társai, barátai lettek a római, frank, ger­mán, gót uralkodók gyermekei, akik kezesként (és nem a rossz hangzású túszként) éltek Uldin udvarában, mivel szüleik a hunok adófizetői voltak. Ez azonban nem fogságot jelentett, hanem igen magas fokú iskoláztatást, meg­ismerkedést idegen nyelvekkel, írással-olvasással, zenével, kézművességek­kel, illemszabályokkal, harci kiképzéssel. Attila udvarában a frank, a gót ki­rály fiai, a burgund király leánya nevelkedtek, tanultak.

Az V. század nagy lovagfejedelmei híres kardokat birtokoltak, Attila a ma­gáét egyenesen Istentől kapta. Siegfridé a Nibelung kincsből származó Balmung, Arthurt pedig a Tó Hölgye ajándékozza meg az Excaliburral.

"Irodalmi feldolgozásban ugyan nem maradtak ránk, de az Arthus történetek nevei felbukkannak a magyar okleve­lekben is, mint személynevek, s a mondakör egy-egy motí­vuma talán hozzájárult a Toldi monda kialakításához."
(Dömötör Tekla: Germán-kelta regék és mondák Móra, 1965.)

A másik összekötő láncszem a Grál kehely, amelynek magyar vonatkozá­sai is vannak. A Grál ősi, szent edény, eredete homályba vész. Talán az ős­szkíták csöpögtették bele szerződéskötésükkor királyi vérüket. Talán a Grál­ról mondja Jézus az utolsó vacsorán:

"E pohár amaz új szövetség az én véremben, mely ti érettetek kiontatik"
        (Lukács, 22-20)

Talán Jézus szkíta szokás szerint vérszerződést kötött az apostolokkal, akik közül néhányan jellemző módon megszegték azt. Makkay János őstörté­nész szerint a Turul nemzetség csodálatos csészéje a Grál kehely. Másoknak az a véleménye, hogy Arimatheai József ebben fogta fel tanítványának, a ke­reszten szenvedő Jézusnak vérét, így került a Grál az Arthur mondakörbe.

A Reader's Digest 1994-es válogatása közöl egy illusztrációt a Parsifál le­genda kéziratából (Amiens, 1286). A képen Arthur párthus köszöntésre eme­li kezét, vele szemben egy szarvas áll. Arthur baráti köréhez tartoznak Ban és Bors királyok. (Bán és Bars?) Kettejük közül Bors jelen van, amikor egy égből leereszkedő kar magával ragadja a Grál kelyhet. Kiss Irén és Tábori László közlése alapján (Demokrata 1997/36. sz.) Edward Burne Jones festőt erősen foglalkoztatta a Grál legenda. A haldokló Arthur mellé a magyar szent Koro­nát festette. Ugyanez az írás szól a Kárpát-medence természetes Grál kehely­ként való felfogásáról is. Ezt a gondolatot támasztja alá Verőczei W. Ernő "Ufoexpedició" (Robottechnika Kft, 1996) című könyvében.

"A Kárpát-medence nem csak itt lakó kis népünk miatt kiválasztott hely, hanem azért is, mert egyedüláló földraj­zi, geológiai alakzatával az egész országot védő falat alkot, egy esetleges kozmikus pusztítás elen."

Igen érdekes, hogy ennek a kehelyszerű, geológiai alakzatnak, a Kárpát­medencének megvan a leképeződése a Holdon. Hédervári Péter írja, hogy a Printz kráter környékén a Hold törésvonalai pontosan olyanok, mint a Duna, Tisza és mellékfolyóik. (Hédervári Péter: A Hold és meghódítása - Gondolat, 1970, 181. oldal)

A Somerset grófságbeli domb, amely alatt egyes legendaváltozatok sze­rint Arthur nyugszik és amelyre a Glastonbury apátságot építették, mester­séges eredetű és erősen emlékeztet a szkíta kurgánokra. Arthurról egyéb­ként ugyanúgy, mint Csaba királyfiról és Rőtszakállú Frigyesről azt tartja né­pe, hogy vissza fog térni, ha országa nagy bajban lesz.

Attila és Siegfrid élete családi szálakkal is egybeszövődik. Siegfrid az ifjú germán hős felségül veszi a burgund királylányt, Kriemhildet. Hágen, a csel­szövő, aki Attila udvarában már megfordult fogolyként, megöli Siegfridet a Nibelungok kincséért. Shakespeare ismerhette e germán történetet, mert Jágo jelleme megtévesztésig hasonlít Hágenére. Érdekes párhuzam az is, hogy a varázsló Nibelung törpéket a köd fiainak nevezik. Wass Albert pedig azt írja a táltosokról, hogy képesek voltak pillanatok alatt ködszerű tüne­ményben eltűnni. Innen ered a "Köd előttem, köd utánam" magyar szólás. Alexandra David Neel is beszámol arról, hogy egyes tibeti lámák hasonló módon válnak láthatatlanná. Attila feleségül kéri Siegfrid özvegyét és gyer­mekük is születik. Mindez nem csupán germán hősrege, hanem Verancsics Antal és Thuróczy János krónikájában is szerepel. Kriemhild azonban boszút akar állni és meghívatja Attila udvarába Hágent és a Siegfrid halálá­ban cinkos burgundiakat. Csata kezdődik és itt hal meg egy burgund keze által Buda, Attila bátyja. "Csak a gyűlölködő Jordanes álítja, hogy Attila megölte Budát." - írja Szász Béla.

Priszkosz is beszámol Buda özvegyénél tett látogatásáról, aki jólétben, rangjának megfelelően él Attila udvartartásában, nem mint egy üldözött, nemkívánatos személy. Priszkosz írja továbbá, hogy Attila erősen követelte egy római bankár kiadatását, aki Attila írnokától értékes serlegeket csalt ki. Bár Attila töméntelen kincs felett rendelkezett, e serlegek elvesztése olyan mélyen érintette, hogy Budával egyetértésben az írnokot árulás miatt ke­resztre feszíttette. Tolvajlással vádolta a bankárt, aki arra hivatkozott, hogy a serlegeket nem tudja visszaadni, mivel azokat földi ember nem használ­hatja, mert Isten számára készültek, ezért papoknak adta tovább, "bizonyos mennyiségű" ezüstért. Jellemző a bankár-észjárásra, hogy hasznot lehet húzni Isten serlegeiből, de inni nem szabad belőlük. Attila a római követek­kel hadüzenetet küldött, ha a bankárt, vagy a serlegeket ki nem adják. Igen valószínű, hogy a Grál is a serlegek között volt, ez magyarázza az egyébként bőkezű és lovagias Attila ragaszkodását hozzájuk. Feltételezhető, hogy azért történik említés több serlegről, mert Attila másolatokat készíttetett a Grál­ról, hogy avatatlanok ne ismerjék fel az igazit.

Az is csak feltételezhető, hogy Roga, Attila, Siegfrid és Arthur vérszerző­dést kötöttek, melyhez a Grál kelyhet használták. Az viszont bizonyos, hogy a Szent Korona, a Grál kehely és Isten Attilának ajándékozott kardja egyazon uralkodói jelvényegyüttes darabjai. Most csupán a Szent Korona van birto­kunkban, de talán majd ismét méltónak fognak találni minket az Istenek...