Hungarista megemlékezés a Corvin-közben
2008 október 23 - csütörtök, 23:13 Kitartás

2008. október 23-án a Pax Hungarica Mozgalom (PHM) által, a Zöld Októberek hőseinek és vértanúinak emlékére rendezett megemlékezésen mintegy 250-en jelentek meg.A PHM vezetője, Domokos Endre János rögtön az elején leszögezte, hogy egy nemzeti ünnepnek erről, tehát az emlékezésről kell szólnia. Természetesen ezzel korántsem a hatalom javára kívánt szólni. Majd hozzátette, hogy nem csupán 1956-ra emlékezünk most, hanem 1944. október 15-ére is.

 
Mondandója után szólította a mikrofonhoz Tudós-Takács János műfordítót, teológust és filozófust, a Hungarista Mozgalom legendás lánglelkű alakját, aki nem mellékesen a Gede Testvérek munkatársa is. Beszéde fő részét képezte az a gondolat, amelyben ismertette, hogy '44 október idusának hőseit, és '56 októberének harcosait több tényező is összeköti. Többek között az is, hogyha nincs október 15, akkor nincs október 23-a sem, ugyanis ugyanaz a hősiesség mutatkozott meg a magyar népben és a pesti srácokban '56-ban, mint a '44-ben harcolóknál, akik heroikusan küzdöttek ugyanazon ellenség ellen. De, ha sikerül '44 októberében a kiugrás, akkor nem csak elveszítjük anyagi értelemben is a háborút, de ami még ennél is rosszabb, elveszítjük a becsületünket. Ezt akadályozta meg a Hungarista Mozgalom, mellyel reményt adott a későbbi generációnak, hogy igenis ellent lehet állni, hogy igenis küzdeni kell a Hazánkért. Ebből táplálkoztak '56 szabadságharcosai is. Felhívta arra is a megjelentek figyelmét, hogy hazug és képmutató az a tézis, hogy a bolsevizmus alaptételei szépek és jók, csak a megvalósításba csúszott - úgymond - hiba. A valóság ezzel szemben az, hogy a marxista ideológia alapjai is bűnösek. Természetes következmény volt, hogy milliók életét követelte. Beszédét természetesen nagy taps fogadta.

 
Őt követte Szabó Tamás, a Nemzeti Akarat Platform tiszteletbeli elnöke. Megosztotta az egybegyűltekkel azt, hogy sok jóindulatú honfitársunk van megvezetve, akik a média által felfújt operett-csoportosulásokban tömörülnek, de azok valós változást nem tudnak hozni. Sokkal inkább a kevésbé látványos, de folytatólagos, következetes munka az, ami eredményre vezethet minket.

 
Az est következő felszólalója Németberta Péter, a PHM budapesti kerületvezetője volt. Rögtön az elején egy, az idiotizmus határát súroló dologra mutatott rá. Történt ugyanis, hogy némely, vad megfelelési kényszerben szenvedők (Október 23-a Bizottság Alapítvány), egy emléktáblát állítottak a Corvin-köz falai között. Természetesen nem ezzel volt a baj, hanem a rajta lévő szöveggel, miszerint, a "a kommunizmus és a nácizmus áldozatainak az emlékére" (a szervezettel kapcsolatban lásd EZT az írásunkat - a szerk.). Nemzeti körökben is tapasztalható butaság és rosszindulat jele az, hogy amikor elítélik - helyesen - a kommunizmus rémtetteit, akkor sietve hozzáteszik, hogy fejet hajtanak a "nácizmus" (helyesen: nemzetiszocializmus) "áldozatai" előtt is. Németberta ezután összehasonlította a kommunizmus és a Hungarizmus ideológiai alaptételeit, csak hogy lássuk, mennyire is "hasonlatos" a kettő egymáshoz. Továbbá elmondta, hogy a jelenlegi uralkodó ideológia, a liberalizmus is komoly válságban van. Nincs abban a helyzetben már, hogy újat, jobbat tudjon mutatni, ezzel is utalva a világgazdasági válságra (a rendszert már csak csupán tőkeinjekciókkal tartják életben). Nyomatékosította, hogy nekünk nem elég az, hogy négyévente szavazógépnek használnak fel bennünket. Tudatosítanunk kell honfitársainkban, hogy nekik sem elég, ne törődjenek bele. Nekik ránk, a 73 éve létező Hungarista Mozgalomra van szükségük. Ezért felkérte a jelenlévőket, hogy az apostoli munkát emberről emberre, nap, mint nap folytassák. Olyan képet kell, hogy kapjanak az emberek rólunk, akiket fel lehet keresni minden városban, akiknek el lehet mondani a mindennapi problémájukat, és akik megértik őket. Hiszen értük vannak.

A szónoklatok között Szentgyörgyhegyi Ferenc rendkívül szépen és megkapóan idézte fel a forradalom és szabadságharc pillanatait, verses formában; "Aki magyar, velünk tart!" - zengett a Corvin-köz falai között...

A megemlékezés végeztével Domokos Endre János mondott még néhány szót, miszerint nem szabad hagynunk, hogy elvegyék a történelmünket. Kezdve Attilától Árpádig, 1944. október 15-től 1956. otkóber 23-áig. Majd megköszönte a részvételt, a megemlékezők pedig közösen elénekelték az Ébredj magyart, és a Himnuszt. Éljenek a magyar októberek hősei!

Lantos János