VILÁGNÉZETI KÉRDÉSEK

Fasizmus? - Nemzeti szocializmus?
MAJOR TIBOR


szalasi.GIF (22339 bytes)1920. június 4-én Európa felett mondtak ítéletet! Amikor a trianoni békediktátumok szerkeszt?i odakanyarították nevüket a b?nös szerz?dések alá, csak igen kivételeseknek lobbant meg a szeme el?tt a felismerésnek a szikrája, hogy Trianonban szinte készakarva szülték világra az emberi szenvedések borzalmas kálváriáját. Az ötvenkilenc millió ember életáldozatát követ? lI. világháborút. Magyarország az elvesztett háború, a Szent Korona felségterületének szörny?séges megcsonkításával és egy olyan véres judeó-bolsevista forradalom után indult el ezen a kálváriás úton, amelynek olyan vezet? voltak - egy kivételével mindannyian zsidók -, mint Kun Béla a Kommunisták Magyarországi Pártjának cseka-megbizottja, aki az oroszországi kommunista forradalom alatt, egyedül a Krim-félszigeten százhúszezer embert könyörtelenül kivégeztetett.

A modern sajtó nagyrésze kimondottan - faji szolidaritás folytán - a kozmopolita
világnézet és a zsidó nemzetgazdasági elvek szolgálatában arra szoktatta olvasótáborát,
naponta háromszori adagolással, hogy fasiszta-ellenes, nemzetiszocialista-ellenes
világításban szemléljék az európai népek és nemzetek történetében a két világháború
közt megtörtént politikai, gazdasági és társadalmi eseményeket.

Az antibolsevista er?k zászlóbontása

- Németország politikai ellenlábasának Franciaországnak és a hozzá csatlakozott Anglia
részér?l szenvedte el a versailles-i gyalázatot amikor porig alázták

és guzsba kötötték ellenségei. Olaszország a Párizs-környéki békék által rászedettnek
érezte magát. Sok mindent nem kapott meg, amit az Entente 1915-ben a világháborúba
való belépés fejében megígért neki. Mindkét ország mostohatestvérek voltak a
nagyhatalmak gyülekezetében és a világháború után

nagyon is durván adták ezt tudatukra a többiek. Innen, ebb?l a porig alázott
mostohasorsból, szervez?d? kommunista posványból emelte fel országai népét Itáliában
a fasizmus, Németországban a nemzeti szocializmus. A trianoni békediktátum elleni
revízió akarata Róma és Berlin felé irányítja a magyar külpolitikát. A világ els?
antibolsevista nemzeteként ett?l a két kisemmizett népt?l várható csak a segítség a
magunk trianoni bilincséb?l való szabaduláshoz!

Benito Mussolini a fasizmussal, Hitler Adolf a nemzeti szocializmussal a kommunizmus
elleni harcot írta zászlajára. Nemzeti mozgalom volt mindkett?, ellensége az
internacionalista szellemnek. Ezért minden olyan összehasonlítás, tudatos cimkézés,
mely a fasizmust vagy a nemzeti szocializmust azonosítja a

` kommunizmussal, céltudatos félrevezetés, történelemhamisítás az agymosott népek
számára, a zsidó-cionista törekvések szolgálatában.

"A fasizmus - mondja Benito Mussolini - erkölcsi felháborodás és tiltakozás a marxista
szocializmus és a kommunizmus bomlasztó tevékenysége ellen. - Adolf Hitler mozgalma
forradalom volt az els? világháború végén jelentkezett internacionalista forradalom
ellen. Ellenforradalom volt a kényszerbéke és a züllött demokrácia ellen. Semmit se
gy?lölt mozgalmával annyira, mint a pénzgazdaságra, a haszonra épített társadalmi
rendet, melyet a versailles-i parancsbéke szerz?jének tartott. Elveti a marxizmust mind
kommunista, mind szociáldemokrata formájában. Elveti annak internacionalizmusát,
osztályelméletét, de elveti a polgári demokratizmust is éppen úgy, mint a gazdasági
liberalizmust.

A 19. század Itáliája, az olasz liberális állam a maga individualisztikus és
materialisztikus törekvéseinél fogva nem volt ideálja Mussolininak. Az "antik Róma"
mutat számára olyan csodálatos egységet és hatalmat, amelyre szeretné fölemelni a
fasiszta államot. Elb?völi ?t az ókori Róma fensége és Mussolini a mai Itáliával akar
annak nyomába lépni. A fasizmus lényegében az antik Róma feltámasztása.
Szimbólumokban, elnevezésekben is azért eleveníti fel mindig az antik Róma világát,
mikor új világot épít, a régit újítja meg.

Hitler Adolf nem barátja az egyes államokból alakult államszövetségeknek, amilyen
Bismarck Németországa volt. Hitler egységes államot követelt. Tudatában volt annak,
hogy csak ezen az alapon valósítható meg a legteljesebb német egység. Így lezárhatta a
régi német-római császársággal, és Bismarck m?vével kezdett folyamatot, és alkotása a
Harmadik Birodalom nagyobb és teljesebb egységet jelentett, mind az el?z? két császári
birodalom.

Halasy-Nagy József a "Mai politikai rendszerek" cím? tanulmányában a következ?ket
írta Hitler Adolf munkásságával kapcsolatban: "Ha semmi egyebet nem tett volna, nevét
akkor is ragyogó bet?kkel írta volna bele a világtörténelembe, de hogy ezen felül még
Versaillest is megdöntötte és visszaszerezte a német szuverenitást, azzal a német népet
örök hálára kötelezte maga iránt." A compiégne-i erd? vasuti kocsijában attól a
jelenett?l, amikor a franciák diktálják a fegyverszüneti feltételeket, addig ajelenetig,
mikor a gy?ztes német hadsereg legf?bb ura és vezére Hitler Adolf áll szembe a legy?zött
és fegyverszünetet kér? Franciaország küldötteivel, a világtörténelem legnagyobb h?si
eposza.

Fasiszta, nemzeti szocialista gazdaságpolitika

A fasiszta Olaszország nem jelentett teljes szakítást a kapitalista gazdálkodással, de nem
járta a bolsevizmus tervgazdálkodásának útját sem. Mussolini tisztában volt azzal, hogy
egyedül van és a két széls?ség - a bolsevizmus és a liberális kapitalizmus - között csak
akkor maradhat fenn, ha a nyugati gazdasági rendszerrel nem szakít teljesen. A fasiszta
pénz és gazdaságpolitika a

klasszikus" tanításokkal szemben új utakat vágott. Az egyetlen amerikai kölcsön után -
amelyre ugyan szükség nem volt - külföldi segítség nélkül hozták rendbe a háború
pusztításaitól megrongált Olaszországot.

A bankárok birodalmában azt hitték, hogy a forradalommal hatalomra jutott
Mussolinit hamarosan térdrekényszerítik, ha nem folyósítanak neki pénzt. Ez a régi
bankári hurok azonban nem szorult a fasizmus nyakára. A háború utáni inflációs
veszélyt államkölcsönökkel küszöbölték ki. A fasiszta kormány iránti bizalom
megnyilvánulásaként a kölcsönt túljegyezték és így a kormánynak sikerült kivonnia a
fölös vásárlóer?t, és a fasizmus szilárd valutával indult neki az újjáépítés nagy
munkájának. Mindez pedig a nemzetközi bankárok segítsége nélkül, pusztán bels?
er?kb?l jött létre.

A pénzügyi rendetlenséget rend és fegyelem váltotta fel. A római liktori vessz?nyaláb,
mely nemcsak a bárdot, a sujtó hatalmat, hanem az egyeseknek közösségbe kötöttségét,
bens? összetartozását is jelképezi. A három jegykibocsátó bankot összevonták és csak
egyetlen központi jegybank maradt meg, a Banca d'Italia, mely 1924-ben visszatért az
aranyalapra. Azonban a jegybankreform szerint, részvényes csak olasz közület lehetett.
A részvénytársasági jelleget megtartották, de a jegybank részvényei nem lehettek többé
bemutatóra szóló spekulációs papírok. A fasizmus pénzpolitikája végleg kikapcsolta
annak lehet?ségét, hogy részvényesi joga alapján beleszólhasson a bank ügyeibe. Az
olasz központi jegybank visszatérése az aranyalapra csak formai kérdés volt, mert az
aranykifizetést - vert aranypénz kiszolgáltatást a bankjegyek helyett nem mondták ki.
Ezt nem is kívánhatta senki, mert az els? világháború óta sehol a világon egyetlen
jegybank sem fizetett bankjegyeiért aranyat.

Alig látható valamin jobban a fasizmus erkölcsi, személyes értékekre való törekvése,
mint az 1930. április 30-án kihirdetett Munka-alkotmányon. A Carta di Lavoro-t
harminchathónapi tanácskozás után terjesztették a törvényhozás elé, a korporációs
törvényt pedig tizenöt év után. A Carta di Lavoro lényegében a fasiszta államban olyan
elvi intézkedések foglalata, amelyek alapján számos törvényerej? rendelkezés lépett
Itáliába életbe. Jelent?ségében csak a francia forradalom alapokmánya: a polgári és
emberijogok dogmaszer? kinyilvánítása mérhet? hozzá. A fasizmus ezzel az
alkotmánnyal véglegesen szakított az osztályharc elvével és az emberek együttélését nem
a munkaadó és a munkás szembenállásában, hanem az alkotó munkára való
szövetségükben látja jellemezhet?nek. Mindketten elismernek maguk felett egy
magasabbb érdeket és hatalmat, az államot, amelynek alárendelik magukat.

A fasiszta állam hivatott megszabni azt a feladatot, melyet munkával kell megvalósítani
és ennek érdekében a fasiszta korporációs állam törvényei ellenállást vagy a feladat
szabotálását nem engedi meg. Ezért a sztrájkot, valamint a munkások kizárását
b?ncselekménynek tekinti és szigorúan bünteti. Nem az éhség kényszeríti rá a munkást
és nem a nyereség reménye készteti a t?kést a vállalkozásra, hanem az állam érdekében
vállalnak mintegy együttesen egy feladatot.

A nemzeti szocializmus Németországban nem hozott munkaalkotmányt és nem hívott
életre korporatív társadalmi rendet. Nem szüntette meg a magántulajdont és az egyéni
kezdeményezést. Az állam beleszólása a gazdasági életbe kétségtelenül megkezd?dött,
különösen a pénzügyek terén, de az állami irányítás soha meg sem közelítette a szovjet
állami tervgazdálkodás mértékét. Hitler Adolf a liberális állammal a nacionalista
államot, a többségi akaraton épült állammal a különbek, a nagyobbak teljesítményét
mutatók államát, a pénz államával a munka államát állítja szembe. Németország
erkölcsi és hatalmi nagyságának visszaszerzésére a német munka soha nem látott
feladatokat kapott és a német alkotóer? el?tt lehullottak a fináncproblémák akadályai.
Minden termel? munkára jutott pénz. A vagyonát és munkáját senki sem használhatja
úgy fel, hogy abból a köznek kára származzék. Minden tett és gondolat a közösség
szolgálatában áll. A munkás megkapta a maga jutalmát és soha olyan jól nem keresett,
mint a nemzeti szocializmus országépítése alatt.

A nemzeti szocializmus ellentéte a nagy francia forradalom és demokrácia mítoszának.
A társadalmi igazságtevés oly magas fokra emelkedett a nemzeti szocializmusban,
amelyr?l a liberális kapitalizmusban szó sem lehetett. A társadalombiztosítás mindenre
kiterjed? mértéke, a mindenki számára biztosított nyugdíj olyan kezdeményezések
voltak a hitleri Németországban, amelyek azóta világszerte elterjedtek. A Harmadik
Birodalom családvédelmi törvénye, amelyet 1934. október 16-án hoztak, a
többgyermekes családoknak nemcsak adókedvezményt biztosít, de kimondja, hogy
minden háromgyermekes család 40.000, négygyermekes család 60.000 márka
vagyonértékig vagyonadómentes.

A fasizmus, nemzeti szocializmus és az Egyház

A fasiszta Olaszország nem állt ellenségesen szemben az egyházzal, s?t tanításaiban
Mussolini a maga életének igazolását látta. Így természetes volt a fasiszta államnak és a
Vatikánnak kibékülése. A régi szabadk?m?ves liberális Itália az egyházban ellenséget, a
fasizmus segít? kezet fedez fel. Benito Mussolini csak arra vigyáz, hogy államának az
egyház csupán támasza, de ne vezet?je, irányítója legyen.

A fasizmus a római birodalom él? hagyománya, ennélfogva a fasizmus állama végülis az
impérium, a népeket átfogó birodalom eszméjéhez vezetett. Az impériummá való
teljesedése olyan kérdések elé állította a fasizmust, mint a fajok keveredésének
problémája: Érdeke-e Itáliának, hogy az olasz nép afrikai fajokkal vagy egyéb
idegenekkel keveredjék, vagy nem rontja-e meg erkölcsi gondolkozását a kevert fajuság?
Ezért nyomult el?térbe a fajkérdés, ami a zsidókérdést is felvetette.

Magyarországon dr. Czapik Gyula pápai kamarás röviddel a második világháború el?tt
a következ? állásfoglalásra helyezkedett, ami az "A nép" cím? újság 1939. június 28-i
számában jelent meg:

"Történelmi példa el?ttünk az olasz fasizmus. Köztudomású dolog, hogy ennek
programja sem mindenben ideális egyházi szempontból. F?képp az elején nem volt az.
Hogy ezek a vallási szempontból és az egyházi felfogás néz?szögéb?l maradék nélkül el
nem fogadható részletpontok ki nem fejl?dtek, hanem részben csökevényül maradtak,
másrészt pedig t?rhet?en háttérbe szorultak, a Vatikán rendkívül ügyes politikájának és
az olasz katolikusok alapjában egyházi lelkületének köszönhet?. Nem utolsó helyen kell
felemlítenünk itt Mussolini zsenialitását, aki ha nem is lángol az Egyházért, de okosan
számol azzal az er?vel, amit a hívek vallásos lelkülete és egyházh?sége képvisel."

Hitler Adolf mozgalmában a nemzeti érzés? embereket és a nemzetközi érzés?eket
állította egymással szemben. Gobineau és H. S. Chamberlain nyomán nemzetébreszt?
m?vének egyik fontos pillére a faji mítosz. A német faj

magasabbrend?ségének és a zsidó alacsonyrend?ségének hite volt a német épít?er? egyik
tartó oszlopa. A zsidó úgy érzi, hogy ?t, mint Jehova kiválasztott népét a nemzetek
fölötti hely illeti meg; a német pedig azt vallja hogy ?t minden csepp vér kizárólag a
maga fajához, a német fajhoz köti. A zsidó mindig a "szabadságért" rajong, a német
pedig a maga közösségének javáért.

Két hit, az emberr?l és a világról szóló két mítosz áll itt egymással szemben, amelyek
nem egy nyelven szólnak, és nem egy cél felé mutatnak. Így ebben a légkörben a német
katolicizmus és a német állam feszültsége a nemzeti szocializmus ellen fordította az
egyház erejét. Dr. Czapik Gyula pápai kamarás már idézett cikkében a Centrum
állásfoglalásáról így nyilatkozott:

"Akár ki mit beszél, a Centrum állásfoglalását az akkori id?kre vonatkozólag meg lehet
érteni, de a történtek után nem lehet helyeselni. Ez nem a német katolicizmus elítélését
akarja jelenteni, mert valljuk be, hogy könny? most okosnak lenni a faktumok után. A
német katolicizmus végzetes hibát követett el, mikor hermetice elzárkózott a nemzeti
szocializmus el?l és nem iparkodott azt korrigálni, egyházi szempontból kevésbé
veszélyessé alakítani. Ez nem érintette volna a nemzeti szocializmus lényegét, mert
hiszen nem a vér mítosza és nem is az egyházüldözés az er?ssége és sikerének
magyarázata. Hogy ez kiélez?dött és programjuknak el?terébe került, nem kis részben a
katolikus Centrum politikája folytatásának reakciója, amelyik koalíciót tudott alkotni a
szociáldemokráciával, de élbe állt a nemzeti szocializmussal."

Spellman bíboros az Egyesült Államok katolikus egyházának feje 1941 szeptember
elsején érkezik Vatikánba Roosevelt kérésével egy Hitler-ellenes szövetség támogatására.
Rooseveltnek a pápához intézett levele így szól:

"Noha Oroszországot éppoly brutális er?szak kormányozza, mint Németországot, én
mégis úgy látom, hogy az orosz diktatúra távolról sem jelent akkora veszedelmet a kis
államok biztonságára, mint a német... Én hiszem, hogy Oroszország megmaradása
kevesebb bajt fog hozni a vallásra, az egyházra és általában az emberiségre, mint hozna
a német diktatúra meghagyása."

A katolikus Centrum döntött és a német nemzeti szocializmus ellen mozgósította az
Egyház erejét. Gy?zött a zsidó szabadk?m?vesség, annak ellenére, hogy a katolikus
Centrum ismeretében volt az oroszországi bolsevizmus minden kegyetlenségének.
Ismer?je a "kollektív farmok" kísérletének, a 20 millió kulák legyilkolásának; az
oroszországi osztályharc kivégzett 25 püspökének és 1215 lelkészének. A római spanyol
kollégium állította össze a spanyol katolicizmus veszteségének statisztikáját, mely a
püspököknek és a papoknak levélben közölt adataira; 8 püspöknek és 188 papnak
személyesen beadott közlésére támaszkodik. Ebb?l a statisztikából kiderül, hogy a
kommunisták Spanyolországban kb. 13.400 papot gyilkoltak meg a polgárháború alatt.
A marxisták rémuralmában 30.000 ember halt vértanúhalált. Az egyházi épületekben is
roppant pusztítást vittek végre a kommunisták. Spanyolország 37 egyházmegyéjében kb.
25.000-re tehet? egyházi épületeib?l kb. 20.000 templom és felbecsülhetetlen kultúrérték
esett áldozatul. "A munkásosztály úgy oldotta meg az Egyház problémáját - közli
Andres Nin kommunista vezér a La Vanguardia 1936. augusztus 2. számában -, hogy
egyetlenegy templomot sem hagyott meg."

A keresztény egyház a német nemzeti szocialista államtól való eltávolodásával,
szövetségesként akceptálta a bolsevizmust...

* * *

A Párizs-környéki békem?vek megalkotásakor a nyugati demokráciák csak az egyéni
érdekeket és mohóságot akarták kielégíteni, nem tör?dve azzal, hogy azok a nemzetek
közötti viszályok magvát hintik el. Nem voltak képesek Európa egészét látni. A fasizmus
és a nemzeti szociálizmus világtereket tesz elképzelése hordozóivá. A német-olasz japán
szövetség is annak a bizonysága, hogy a tengely diplomáciája nem államegyedekben,
hanem életterekben gonodlkodik.

Most pedig vizsgáljuk meg, hogy hogyan gondolkodott a nagy magyar vértanú Szálasi
Ferenc a tengelyhatalmak élettér politikájáról: "Délkelet-Európa vezet? népét a
magyarságban látjuk. Tételünk tehát.

hogy Délkelet-Európában a magyar nép, mint vezet? nép az els? és a magyar nép
vezetése alatt fog kialakulni az az élet-, társ- és sorsközösség, amely önmaga akaratából
fog beilleszkedni az új nacionalista és szocialista Európa-közösségbe. Ennek a
gondolatnak jegyében 1944. október 15-e után Kemény Gábor Testvérünket
felhatalmaztam arra, hogy keresse fel a délkelet-európai államok ama vezet?it, akik
Berlin és Róma, még pontosabban Hitler és Mussolini szempontjából elfogadhatók. Az
el?zetes tárgyalások után ezekkel a férfiakkal én is beszélni szeretnék, velük együtt
szeretném megszerkeszteni Délkelet Európának azt a képét, amelyet az összes
délkelet-európai népek magukévá tudnának tenni. Egyszóval: el?munkálatokat akarok
végezni és tehermentesíteni szeretném Berlint a Délkelet-Európát illet? kérdésben.

Most még inkább vallom, hogy a magyar nép tanítómestere a nemzetiségi, a
népszemélyiségi összhang megteremtésének, ért hozzá, mert ezeresztend?s történetében
mindenkor életkérdése volt. Viszont egy olyan nép, amely mindig egységes volt, bels?
életében nem jelentkeztek a népszemélyiségi kérdések, idegenül áll ezekkel a
problémákkal szemben. Éppen ezért sokkal okosabb és bölcsebb, ha a magyar nép
vállalja ennek az egész kérdésnek az elintézését. A németeknek kifogásuk nincs ellene,
s?t azt mondják, nagyon örülnek, csak igyekezzünk valamiképpen kitisztázni a
helyzetet.

A kérdés, amit a háborúnak meg kell oldania, minimális célkit?zésben nem lehet más,
mint az, hogy ezután a háború után Európán belül háborúnak nem szabad lennie. Ez
életkövetelte parancs. Én egész Európát úgy nézem a hungarista ideológia
szempontjából, mint egy nemzetiségi államot, mert körülbelül 10,5, vagy 11 millió
négyzetkilométeren kell rendezni kb. 30-35 történelmi népszemélyiségnek egymáshoz
való viszonyát. Szerintem az Európaközösség megalkotásának kérdése nem más, mint a
mi magyarországi problémáinknak kiszélesítése európai síkra. Európa létkérdése így
ebben a tételben süríthet?: vagy meg tudja oldani a kérdést, akkor be is tudja állítani a
nemzeti szocialista Európa-közösséget; vagy pedig nem, akkor vagy Ázsia, vagy Amerika
fogja a hegemóniát gyakorolni.

Felfogásom az, hogy Közép-Európának együtt kell maradnia, együvétartozandóságát
anyagi-földrajzi szempontból a Duna fejezi ki. A Duna mentén él? három nép: német,
magyar és román élet-, társ- és sorsközösségbe való, mégpedig nem olyanba, amely a
Duna eredetét és torkolatátjellemz? földrajzi névjelz?jét kapja közössége elé, hanem egy
életbiztonságban és jólétben él? nacionalista és szocialista közösségben. Emellett
azonban mind a háromnak az ? sajátos adottságainak megfelel?en kell kialakítani bels?
életét. A Fels?-Dunán szerintem a német nép vezetése alatt kell kialakulnia az életnek, a
középs? Dunán a magyar nép, az alsó Dunán a román nép vezetése alatt. Ezért
javaslatunk az lehetne, hogy a románoknak egészen a Dnyeperig kell vezet? feladatukat
elvégezniük, amelynek teljesítéséhez szükség lesz a három millió románra, akik a
Kárpátok ölelte Duna-medencében élnek. Ezt a hatalmas feladatot azonban csak két
nemzeti szocialista nép tudja ?szintén megoldani. Ha az egyik azt mondaná, nem
fogadom el, az már nem nemzeti szocialista, hanem imperialista oldal felé kanyarodik
el. Ezek az alapvet? megállapítások vonatkoznak a többi népszemélyiségekre is.

Az az érzésem, hogy a német nép tényleg be fogja állítani az öt folyam hazáját, a Rajna,
Weser, Elba, Odera és a Visztula térségeiben és Keleten körülbelül a Memel, Visztula,
Bug és Dnyeper vonalában fogja keresni életének új kialakítását.

A magyar nép feladatát Délkelet-Európa számára úgy kell beállítani, hogy vezet? szerepe
legteljesebb mértékben kidomborodjék."

Forrásmunkák: padányi Viktor: A nagy tragédia.

I-Ialasi-Nagy József: A mai politikai rendszerek.

A.Del.Boca-M.Giovanna:ANapfiai(I"FigledelSole) Ormos Mária -Incze Miklós: Európai
fasizmusok. 1919-1939

Hitter József S.J. Spanyol tüztenger